Fenyvesek mélyén

1. oldal

  Tornyok magalottak ki a sűrű fenyőerdő felett. Csúcsain hó csillámlott meg az enyhe napfényben. Hideg volt a levegő, a hatalmas épületről pedig óriási jégcsapok lógtak le. Anno szálloda lehetett, de egy nap leégett és azóta senki se akarta a kezébe venni irányítását. A város azonban a volt tulaj legközelebbi rokonára bizta, azóta sem történt semmi.

  Megreccsent a puha hó. Egy 13 éves lány sétált a fehér takaróval lefedett ösvényen. Mögötte a német juhász - keverék kutyája Shira ballagott.

- Utálom ezt a helyet - szólalt fel hirtelen a kislány, akit mellesleg Sofie Marshall-nak hívtak.

- Én is, mindig kiráz a hideg, mikor elhaladok mellette - helyeselt Shira. Az eb nem tudott beszélni ugyan, de Sofi leolvasta arcáról mit gondol, és beszélgetett vele. Ő volt az egyik legjobb barátja Emily mellett, aki a szomszédjukban lakott.

 Sofie-nak gyakran voltak látomásai amint elhaladtak a szálloda mellett, ráadásul pont a hotellel kapcsolatban! Ő sem tudta mi ez, de elég érdekes dolognak számított nála.

2. oldal

- De azért kár érte - amint ezt kimondta, újjabb látomás követte. A szállodára nézett, és mintha égni kezdett volna. Hatalmas lángok csaptak fel a tornyokból, az pedig tovább terjedt. Az ablakokból sikító emberek hajoltak ki, és ordibáltak miközben szemeiket ellepte a könnycseppek zuhataga. Valaki már szénné égett és csak pár nyügést lehetett még hallani tőle, még mielőtt talán örökre elalszik...

Sofie nem bírta tovább, nézni ezt a borzalmas délibábot, földre rogyott dörzsölte zöld szemeit. Kis idő múlva elmúlt, de a képek még mindig megmaradtak. Hány ember vesztette életét ebben a balesetben! Gyerekek, felnőttek és idős emberek is!!! Olyan jó kis hely volt ez, de emiatt már senki nem foglalkozik vele! Hogy létezik olyan ember aki az egészet felgyújtja! És most legalább börtönben csücsül.

 - Már megint látomás? - kérdezte Shira

- Az... - elállt a szava. - Sajnos.

 

 Estefelé már otthon, az egyik szép nagy fotelben, kényelmesen és nyugodtan üldögélt Sofie. Shira a lábánál feküdt, kicsit elszunyókált az esti vacsorája után. A mellette lévő fotelben pedig Emily Bell foglalta el helyét, forrócsokival a kezében.

 - Köszönjük Joy, de nem kérünk többet - mondta Sofie az egyik szakács felé, aki náluk dolgozott.

 - Renden Mrs. Marshall - válaszolt, majd berohant a konyhába, ami egybe volt a nappalival, így csak a boltívvel összefogott kis lyukon kellett átmennie.

 - Utálom azt a fenyvest - hozta fel hirtelen a témát, barátnője felé a lány.

 - A szálloda miatt? Ugyan, mi a bajod vele. Az életed csupa pompa, az apád piszok gazdag és tőled csak annyit kér hogy nézd meg a raktár fészerét mindezért. Csak el kell menned a hotel előtt minden nap...Bírd ki. Ezt tudom csak tanácsolni - mondta Emily.

- Úgy érzem mintha valami közöm lenne hozzá. Pedig már majdnem 10 éve hogy leégett, és akkor még nem is itt laktunk...

- Nem akarod hogy holnap elkísérjelek? Suli előtt gyors megleszünk vele. Neked úgyis magántanárod van, én meg bírók korán kelni - ajánlotta fel barátnője. Sofie elgondolkozott az ajánlaton, majd csak annyit mondott:

- Hallod, ez nem is rossz ötlet! 

3. oldal

 Másnap reggel Emily mosolygós arccal csöngetett be barátnője luxusbirodalma kapuján. Nem is kellett sokat várni, Pár másodperc elteltével Sofie már az ajtóban állt Shira társóságában.

 - Jóreggelt! Akkor indulhatunk? - kérdezte izgatottan Emily majd megigazította váltáskaját.

 - Igen, ahogy akarod - mondta barátnője, kevésbé feldobva. Ha az erdőről volt szó, soha nem is örült. Végül is, ez Emily első útja oda...még nem tudja milyen félelmetes arrafelé gondolta magában.

De Sofie nem csak Emilyt furcsálta. Shira is szokatlanul viselkedett aznap. Egész hajnalban ugatott, reggel alig evett a száraz eledelből most meg nem akart  kijönni, gazdája szobájából, na meg nem nézett ki úgy feldobva, mint általában.

 Elindultak. Elől ment a két lány mögöttük minimum 5 méternyire Sofie kutyája. Próbálta mindenki élvezni ezt a tiszta levegőt, melyben enyhe gyantaszagot lehetett érezni. A hó már olvadozott, nemcsoda február végén jártunk. A fák óriásira nőttek melyek töveiben gombák lapultak meg. Néha-néha apróbb állatok előbújtak, de a fenyvesben nem adathatott meg az a sok földi jó, amire mondjuk egy őznek szüksége van. Aztán keskenyedett az ösvény. A fenyők elzárták már előlük a fényt. Nagyon sötét volt az út, semmit nem lehetett látni. Ekkor Sofie előkapta zseblámpáját és egy sárgás fénycsikót vetett a földre. Nem kellett sokat menni ezután... elérkeztek a szálloda elé. Újra megnyílt a fény de Sofiet kirázta a hideg a kormos, égett piros falak látványától.

 - Tényleg eléggé félelmetes - mondta Emily. Lassan elhaladtak a hotel előtt. - Végre ezen is túl vagyunk!

De ez nem jelentett aggodalom nélküli perceket. Sofie ekkor maga mögé tekintett és észrevette, hogy Shira nincs ott. Először azt gondolta hogy lemaradt, de amint egy picit arrébb tekintett, látta hogy a 4 és fél éves állat befut az omladozó épületbe. Megtorpant és csak ennyit bírt szólni:

 - Shira! Shira! Ne, kérlek gyere vissza!!! Shira! - de ennek nem volt semmi értelme. Talán egy pillanatra megállt és feléjük nézett, de egy másodperc múlva már csak azt látták a lányok, ahogy az eb a kitört ajtón bemegy, és eltűnik a sötétben...

4. oldal

 - Most meg mit csináljunk Emily? - kérdezte Sofie félénken. Meg volt lepődve, vajon miért tette ezt kutyája, mert még nem ment oda, amióta csak itt laktak.

 - Sajnos nem tudom. De a buszom negyed óra múlva indul és késésbe vagyunk. Szerintem siessünk, és te majd visszajössz érte! - tanácsolta. De nem segített sokat. Mindenesetre folytatták útjukat apja raktárháza felé. Néhányszor hátranéztek hátha ott van Shira, hátha visszajött mert lehet hogy csak egy nyulat vagy egy kisebb állatot látott meg és követte. De nem! Shira egyedül bóklászott a sötét épületben.

 

 Az állat félénken lépkedett a leégett folyosókon.

- Nem kellett volna ott hagynom őket! - gondolta. - Sofie szörnyen aggódhat értem, de valami behúzott ide. Mintha csak hívogatott volna!

Ez a különös érzés a mai napig nem derült ki mi volt. Szegény kutyus hirtelen azonban befordult az egyik szobába. Talán ez égett le legjobban. A függönyök alja kormos, néhol szakadtnak tűnt. Egy nagy ablak adta az egyedüli fényt. Az előtt egy íróasztal, megkopva, teljesen elroncsolódva. A falon festmények és más keretezett képek, főként csendéletek és portrék felakasztva és eldőlve várták azt az embert, aki végre megigazítja őket. Az asztalon még régi újságcikkeket is lehetett látni. Shira még abban a szóba részben álldogált, ahol sötétek voltak a fényarányok. Közeledett az asztalhoz. Meglátta a fekete-fehér képekkel teli folyóiratokat, és mikor már az asztal előtt állt hirtelen két mancsát a tárgyra téve fejével utána nyúlt majd finoman bevette szájába. Ekkor azonban nagyon megijedt...

 ... Az asztal összeesett. De ennek hatására, a szék, ami mögötte volt az ablaknak szembefordítva, kissé oldalra fordult. Shira összerezzent, és hátrébb lépett. Egy ember ült benne, de már rég meghalhatott mivel el volt folyva. Legyek mászkáltak élettelen testén.

 - De megijedtem! Már meghalt, semmi ok az aggodalomra!  - azzal közelebb lépett és megszaglászta, miközben szájából kilógtak az újság lapjai.

5. oldal

 Sofie és Emily már a buszmegállóban álltak, de csak az utobbi személy várt a járműre. Emily biztatta, hogy mégmielőtt elmenne a hotelhez nézze meg hátha hazament-e Shira. Sofie is ebben reménykedett. Emily miután elment Sofie hazaindult és megkönnyebbűlve látta, hogy kutyája a kandalló előtt fekszik, kis piszokkal szőrében ugyan, de ez jelenleg nem izgatta a lányt. Hirtelen megpillantotta hogy szájában egy újság van. Átölelte házikedvencét majd hangosan olvasni kezdte az egyik cikk címét:

 - '2000 tavaszán leégett a Blue-Green forest hotele' - kiváncsiságból megnézte a folyóirat keltét és látta hogy tíz évvel ezelőtt adták ki. - Ezt a hotelből hoztad?

 - Igen.

 - De miért mendtél be oda? Nagyon aggodtam érted!

 - Tudom és sajnálom - nézett bociszemekkel Shira. - De valami hívott.

Sofie átölelte Shira nyakát ezzel azt mondta neki hogy: Jólvan... semmi baj! Nem tudok rád haragudni! Majd tovább olvasta a cikket már magában. Az állt benne, hogy valami George Benett gyújtotta fel az épületet. Aztán 5 évvel később kiderült hogy az egész hadműveletben segétkezett valami Annie Puckett, de mikor megkérdeztek akkor már börtönben csücsülő bűnöst, ő azt mondta hogy nem is ismeri, és hogy még életében nem látta a lányt...

 - Várjunk csak! Apu! - ordított fel az emeletre, édesapjához szólva. - Anya leánykori neve nem Annie Pucket?

Kis várakozás után ezt a választ kapta:

 - De! Miért?

Sofie ledöbbent. Annyira, hogy még édesapja kérdésére se volt hajlandó válaszolni. A fejében ezek a gondolatok cikáztak: Anyám gyújtotta volna fel az egész szállodát? Az anyám egy gyilkos? Rosszakaratú? Vagy csak valaki belerángatta? George azt mondta hogy nem bűnös, akkor hazudott vagy nem? Sofie nem tudta hogy vajon először saját kérdéseire válaszoljon, vagy felhívja Emilyt esetleg menjen át anyjához hogy mindent bevalljon neki... Már az is megfordult a fejében hogy visszamegy szállodába több nyomért...

6. oldal

 - Inkább megvárom Mrs. Raven-t - mondta, miközben Shira szőrét nézte át, nincs-e kullancs benne. 

 Cindy Raven volt az ő magántanára, aki minden tantárgyat tudott tanítani, és naponta 5 órán át foglalkozott a lánnyal. Shirát ilyenkor kutyasuliba vitték. Sofie órarendje szerint 8:30-tól kezdődött a tanítás és 12:30-ig tartott hétköznaponként, kivétel nyáron. 

Tanórái után felhívta Emilyt hogy jöjjön át hozzá, mert mutatni akar valamit. Nem kellett sokat várni, Em hamar átjött, és ledöbbent.

 - És mit akarsz csinálni? - kérdezte.

 - Szerinted nem lenne hülye ötlet benézni a szállodába? - Sofie hamar rájött Emily arckifejezése alapján hogy ez nem jó terv, de végül is belerángatta barátnőjét ebbe a dologba. Apjától azért megkérdezte hogy elmehet-e még egyszer a fészerhez, az meg természetesen bólintott, sőt örült.

 Tehát elindultak. Sofie a biztonság kedvéért pórázra fogta kutyáját, nehogy előrerohanjon vagy elvesszen az épületben. Nemsokára oda is értek, miután összecsomagoltak fontosabb dolgokat - zseblámpát, zsepit vagy épp kis kaját is - táskájukba.

 - Ez az épület belülről még félelmetesebb! - mondta Em, miközben átlépte a küszöbfát és felkapcsolta zseblámpáját. Nem is hazudott. Az előteremben bárki úgy érezhette volna magát, mint akire azonnal ráomlik a 5 szintes hotel. Felmentek a csigalépcsőn még mindig nyom után kutatva. Sikertelenül. Már csak egy szobát nem néztek meg, ahol Shira is járt nemrég, az iroda. Az ajtó hiányzott és nagy meglepetésükre, talán itt lehetett látni a legjobban az óriási ablak miatt. Közelebb mentek a szétesett asztalhoz, és akkor felsikítottak. Az erkélyről azonnal elszálltak a madarak, megérezve a 'veszélyt.'  

7. oldal

 Közelebb mentek a székhez aztán megborzongtak.

 - Meghalt! Csak egy élettelen test, egy elhagyatott hotelben, ami leégett 10 évvel ezelőtt és ezen az emberen kívül még sokan vesztették életüket itt.

 - Várjunk csak! - nézett rá az elhunyt férfira Sofie. - Ez az úr, egy 45 éves ember aki kb. két héttel ezelőtt vesztette életét itt. Aki 10 éve halt meg ebben a székben, az biztos hogy nem így nézne ki!

Emily érezte, hogy barátnőjének igaza van. Kutattak tehát nyom után a magyarázatra; mitől hunyt el az ember. Em hamar észrevette a pasas kezében egy kulacsnak tűnő valamit. Hevesebben dobogott a szíve, mikor a markából kiszedte. Letekerte és beleszagolt.

 - Már értem - kezdte. - Ez egy kulacs víz méreggel elkeverve. Ebből ihatott.

 - De miért jött volna ide, ebbe a hotelbe? - kérdezte Sofie. Körülnézett az férfi öltönyében. Megtalálta a személyi igazolványát. Meg a pénztárcáját. A neve nem mondott semmit. A lányok úgy döntöttek hazamennek és rákeresnek a neten, de mielőtt még kiléptek volna az iroda ajtaján, Shira elhúzta a szoba közepén lévő szőnyeget ami alatt egy csapóajtót mutatva a lányoknak. Nem sokáig haboztak lementek a hosszúnak tűnő alagútba ami tiszta sötét volt, így a zseblámpát elővéve világították meg a folyosórendszert. A végén kiderült a föld alatt mászkálnak. A patkányok a lábuknál rohangáltak, amit Shira élvezettel kergetett. Végre láttak egy nagyobb termet a végén amiben ponyvával letakart dobozok tettek zsúfolttá. Láttak pár kamerát is amit se perc alatt Emily leszerelt hátha még kelleni fog. Levették nagy nehezen a ponyvát és alatta rengeteg tűzgyújtásra alkalmas eszközöket találtak. De vajon miért őriznek ilyeneket egy szálloda  alaksorában?

8. oldal

 Mindenesetre Em és Sofie nem érezték túlságosan otthon magukat így futni kezdtek. A terem végében egy ajtó állt tárva nyitva. Ez volt az egyetlen fényforrás. Miután kimentek észrevették hogy nem a szálloda mellett vannak hanem az erdő másik végében. Innen már lehetett látni a hegycsúcsokat, ezután egyenesen továbbindultak, ahol a főút ment. Így már hazataláltak. A házuk előtt Sofie-t és Emily-t is kérdőre vonták hogy miért voltak ilyen sokáig, ők meg azt hazudták hogy Shira elfutott és rohantak mire megfogták.

 - Ezt megúsztuk! - súgta hallkan Emily a fülembe. - De még nincs vége úgye? Olyan kíváncsi lettem.

 - Nem csak te - válaszolt erre Sofie. - De nem akarok visszamenni. És ne szólj a szüleidnek és én se szólok apunak amíg tiszta nem lesz az ügy. Okés? 

 - Alap. Titokban tartjuk. De mi a kővetkező lépés? - vette le kabátját, mikor beértek a házba. Szüleik még beszélgettek kinnt, ők már bementek átbeszélni a haditervet. Shira szokásos helyén, a kandalló előtt feküdt.

  - Szerintem először is nézzük meg a neten ki az a Spencer Michael - válaszolt Sofie, miközben beült a hófehér fotelbe. Most épp arról a férfiről beszéltek, akinek a holtestét találták meg. Így is tettek. A karosszék melletti dohányzóasztalon egy Apple laptop volt, amit Sofie azonnal az ölébe rakott felnyitotta és böngészni kezdett. Hamar megtalálták és kissé meglepődtek.

 -  Ő volt a szálloda mostani tulaja? - nézett fel a képernyő mögül megdöbbent arccal barátnőjére.

 - Hát úgy látszik - mondta Emily. Ebből már kitudták kővetkeztetni hogy bizony azért ment vissza a hotelbe, mert jobban körül akart nézni a saját épületében. Amikor viszont az irodába tévedt meglátta az asztalon a kulacsot és ívott belőle. Biztott ott szörnyethalt, a méreg tehát hatásos lötynek bizonyult. Ezzel nem nagyon haladtak előrébb az ügyben inkább csak jobban fúrta oldalukat a kíváncsiság.    

9. oldal

 - Szerinted apu átengedne anyámhoz? - kérdezte egy perc néma csönd után Sofie. Emily megvonta a vállát. - Menjünk ki, és kérdezzük meg!

Mr. Marshall beleegyezett, sőt Em is jött. Shira még utolsó pillanatban beült a Mazda járműbe és elindultak. Sofie édesanyja 6 kilométernyire lakott, a másik külvárosi területen. Ott volt egy lakótelep, ő az egyik legmagasabb épület legalsó szintjén élt egymagában. Amint odaértek a sofőr azt mondta hívják fel, ha végeztek és azonnal odajön, csak a főnökének -Sofie apjának- rengeteg dolga van még. A lányok már csak bólintottak és elindultak a 22. házszámhoz. A lépcsőház előtt egy idős néni söpört, aki Sofiet ismerte így odaköszönt hozzá. Mindkét lány visszaköszönt és bementek az 1-es számú lakásba. Eléggé hűvös volt a levegő lehetett úgy 12°. Annie Pucket a kanapén aludt miközben a TV elég hallkan zúgott vele szemben. A redőny lehúzva, a konyhában szép rend, az asztalon 2 doboz cigaretta, és egy kis üveg alkoholos ital. 

 Sofie leült a kanapé végére, és elkezdte simogatni anyja lábát, hátha arra felébred. Be is jött.

 - Ki az? - mondta egy nagy ásítás közepette.

 - Én vagyok az anyu... Sofie - mutatkozott be, hátha nem látja a sötét szobában.

 Felült a kanapén és megdörzsölte szemeit. A fotel alól kivett egy dobozos sört, majd fenékig lehúzta. Igen, az az első miután felébred az ember hogy dobozos sört iszik. Sofie már megszokta ezt, ez számára nem volt meglepetés. Odament az ablakokhoz majd felhúzta rajtuk a redőnyt.

 - Bocsánat csak egy kicsit elszunyókáltam - gyújtott rá az egyik cigarettéra. - Hát még se dobtad ki? - mosolyodott el mikor meglátta Shirát. Még édesanyja ajándékozta neki, mielőtt elváltak volna, de azthitte az apja ezek után kidobja az utcára, mert utálta a kutyákat. Shirát még 'korcs'-nak is nevezte mivel nem volt fajtiszta. Sofie utálta ezt a kifejezést, mert úgy érezte mintha csak egy embert lehülyéznének.

 - Miért dobtam volna ki? A a világ legjobb, legokosabb kiskutyája! - simogatta meg Shira buksiját.

10. oldal

Erre csak elmosolyodott a 34 éves nő. Aztán Sofie elkezdte mesélni, miért is jött ide.

 - Tudod anyu, van valami közöd a leégett szállodához? - tért azonnal a lényegre.

 - Miért lenne közöm? - füllentett. Látszottak arcán a kétségbeesés jelei.

 - Találtunk a hotelben egy régebbi újságcikket és szerepelt benne a neved. Pontosabban a leánykori...

 - Igen, mivel úgy kértem - bólintott.

 - De kérlek mondja el mi történt! Nem mondjuk el senkinek! Már mi is benne vagyunk. Találtunk egy meghalt csávót, meg egy titkos alaksort! - fakadt ki Emily. Annie meglepődött. Nem gondolta volna hogy már ilyen közel járnak a végéhez.

 - Tényleg? - lepődött arcáról Sofie látta hogy tud valamit. Mostmár csak ki kell szedni belőle. Édesanyja meggyújtott egy újjabb szálat és folytatta mondókáját. - Mostmár bennevagytok, tehát muszály elmondanom a többit is. Mikor összeházasodtam apáddal, volt egy jó barátom George. Kedves, aranyos srácnak ismertem meg, apud meg pont az ellentétje: mogorva, komoly, zsémbes alak még fiatal korában is. Minden nap kijártam George-al az fenyvesbe. Ahol apád fészere van ott leültünk egy kőre és beszélgettünk. Visszafelé gyönyörködtem a szálloda varázsában, de mikor terhes lettem veled, egyre ritkábban mentem az erdőbe. George mindig várt rám... mindig. Aztán felkeresett, és mikor ajtót nyitottam neki meglátott téged, a kezemben. 

Egy pillanatra befejezte, és elővett egy új cigiszálat.

- Tehát megbocsájtott nekem és mikor már nagyobb voltál újra találkozgattunk - apád erről nem tudott- a szállodának új tulaja lett. Azt mondta felgyújtja az erdőt... de majd valakire rákeni. Ezt megakartuk akadályozni, de nem tudtuk mikor teszi. Egy nap szóltam George-nak hogy az újonnan felfedezett alagutból menjen fel a szállodába, és szóljon az embereknek... de akkor már késő volt. Az a gonosz szálloda tulaj elkezdte égetni a hotelt, ami majd továbbment az erdőre. Ráfogta George-ra mivel a föladali raktárában relytegette a gyújtóanyagokat. Nem tudtam szólni neki... A hotel elkezdett égni, ő meg minden erejével mentette az embereket.

11. oldal

 - A tűzoltók hamar kijöttek, és eloltották a tűzet, de rengeteg ember vesztette életét. George-ot elítélték, bűnösnek találták és börtönbe zárták. Én megígértem neki hogy megvárom kint - erre már sírni kezdett a nő. - mivel ő elvitte a balhét. Nem fogta rá senkire. Nemes és jólelkű, ritka az ilyen. Ennyit tudok.

 1 percig próbálták felfogni az egészet de nem tudták. Hogy létezik olyan ember mint az a szálloda tulaj? Goerge jó ember volt! Miért kell pont neki börtönben rohadnia? Csak megakarta volna menteni emberek életét és a természetes fenyves szépségét megtartani. Gondolkozott mit is tehetne, de a múltat nem lehet megváltoztatni. Ekkor eszébe jutott valami.

 - Találtunk kamerákat az alagsorban - vette ki táskájából. Anyja szeme felcsillant. - Csak régi lejátszóval lehet megnézni. De kiírhatod kazettára és akkor talán kiderül valami.

 - Köszönöm! - ölelte át a lányokat. Sofie elmosolyodott. - De mennetek kell!

 - Várj, csak mégegy kérdés - jutott eszébe hirtelen Sofienak mikor már az ajtóban álltak.

 - Igen?

 - Nekem van valami közöm a hotelhez?

 - Nos... - gondolkozott el egy pillantra. - Talán. Amikor égett a hotel, apád és te is ott voltatok rajtam kivül. Te lehet hogy emlékszel valamire? Nem hiszem mivel akkor... - a kővetkezőt kicsit hallkabban mondta. - legyógyszereztelek, hogy ne emlékezz semmire!

 És akkor Sofie rájött az úgymod 'látomásai' csupán csak emlékképek arról a napról, mikor leégett a szálloda. És ő is ott volt! Mostmár értett mindent, és tudta jól a valódi igazságot!

12. oldal

  Már az épületen kivül sétált a két lány és mellettük Shira, mikor hirtelen dudálásra lettek figyelmesek. A frissen mosott járgány a járda mellé gördült, a sofőr arcán széles mosoly terült el. Sofie apja már nyitotta is az ajtót.

 - Na mi volt? - kérdezte. A lányok a szokásos dumájukat vetették be, így a beszélgetés hamar megszakadt. Sofie és már lassan Emily is tudták, hogy Mr. Marshall nem az a 'beszédes' fajta.

 Így legalább összesúsoghattak, és összeszedhették azt amit tudnak. Emily zsebéből elővett egy papírdarabot és elkezdett jegyzetelni:

 - Tehát, 10 évvel ezelőtt leégett a szálloda, mivel az akkori tulaja le akarta égetni és a pincéjében gyújtóanygakat tárolt. A baleset csak az épületet égette le, de másra fogták az ügyet - Goergra - aki ártatlan volt. Az eset után a tulaj meghalt, de az ő legközelebbi rokona csak nemrég tudta meg hogy szállodája van, így elment oda. Azonban amint az irodába ért, kíváncsiságból beleivott egy méregbe és meghalt. A szállodában összesen 22 ember halt meg. 11 súlyosan megsérült az összesen 67, akkor ott tartózkodó emberek közül. Sofie édesanyja bánatból, lelkiesmeretfúrdalásból szokott rá a kábítószerre, drogra egyéb ártalmas dolgokra. Ő is Sofie és Mr. Marshall ott voltak, amikor a baleset történt. Ezért vannak Sofie látomásai, csupán csak emlékképek. Nem tudni hogy Most ki a szálloda tulaja. De még nem tudni hogy: miért volt ott a méreg? Mióta? Ki rakta oda? - sorolta hallkan Emily. 

 - Ez túl sok! - mondta Sofie.

 - Igen. De szerintem először a méregről kéne tudnunk. Igen! - gondolt bele Emily, és meg is jött a válasz. - Emlékszel amikor a pincében voltunk? Úgyanaz a jelzés volt az egyik dobozon mint a méreg kulacsán is! A volt szállodatulaj azért hozzatta a mérget, mivel az a tűz keltéséhez is jóvolt! Biztosan az asztalán tanulmányozott egy flakont, és ott hagyta a menekülés közben! Az már 10 éve ott állt!

 - Te egy zseni vagy! - csettintett nagy örömében Sofie. 3 perc néma csönd után kicsit hangosabban újra felszólalt. - Megérkeztünk!

A sofőr bólintott és beparkolt két fenyőfa közé. 

 13. oldal

 A lányok azonnal rohantak be Sofiék házába. Shira büszkén möggöttük ügetett. Emily elnevette magát a kutya láttán, amint gyengéd tapintású kezével megmarkolta a fényezett kilincset. Az ajtóból lehetett látni ahogy Joy a konyhába készíti az ígért lángosokat. Ma Sofie-nak kedvezett

 - Látom megjötettek de sajnos még várnotok kell! - mondta, abban a pillanatban amint meglátta a két barátnőt.

 - Semmi baj Joy! - legyintettek egyszerre. A kabátok felakasztása után azonnal kezet is mostak majd lehuppantak a széles és kényelmes barnás árnyalatú kanapéra. Shira tudta jól, először ő kap enni így a etetőtáljánál várt. Megjöttek a felnőttek is. Az apa nem kért enni azonnal rohant fel az irodába, újra munkához látni.

 - Téged nem zavar, hogy apád egyfolytában melózik és nem is dumáltok? - kérdezte hirtelen Emily, miközben a csigalépcsőre meredve belegondolt milyen is lehet barátnőjének. Sofie csak vállat vont.

 - Mindig ezt csinálta. Nem olyan jó a viszonyunk mint például te és az apukád, de akkor is a faterom. Reggel mindig nyom a homlokomra egy puszit, a családi nyaralásokat soha nem halasszuk el, sőt mindig valami nagy durranás. Ráadásul külön szervez nekem egy olyan nyaralást is amiben csak anyuval megyek. Fontos vagyok neki - Emily bólintott, de érezte hogy amit mondott barátnőjének az őbenne kissé kételyeket ébresztett ezzel kapcsolatban.

 - Juj! Nem kérdeztem meg hogy maradhatok-e ebédre! - ütött homlokára Em. Még gyorsan átszaladt anyukájához aki mint kiderült nem is készült ebéddel így persze a válasza az volt amire lánya is számított. Sőt még ő is jött.

 Már az asztalnál ültek, csak mindenki egy lángossal párosítva. Emily lekvárosat kért, édesanyja olvasztott sajtosat, Sofie-én meg már szinte minden volt. Nemhiába a kedvenc kajája a lángos! Hamar neki is látott párszor repetázott, de egyszer, amint kipillantott az ablakon egy fiatal nőt pillantott meg. Mintha azt mondta volna: Segíts! De aztán eltűnt. Sofie ebéd után kiment, de akkor már nem látta.